Márk evangéliuma 14:34
“És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.”
Kontekstuális háttér: Márk evangéliuma 14
32És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az õ tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.
33És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrõdni;
34És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
35És egy kevéssé elõre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tõle ez az óra;
36És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tõlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom [legyen meg,] hanem a tied.
A(z) Márk evangéliuma 14 részről: Az utolsó vacsora és árulás
Jézus elárulva lesz Júdás által, letartóztatják és bíróság elé állítják.
Kommentár
A Márk 14. fejezet Jézus utolsó napjainak beszámolója a keresztre feszítése előtt. Az történet Jézus és tanítványai közös páskaünnepi étkezésével kezdődik. Jézus megjósolja, hogy egyik tanítványa el fogja árulni, és a tanítványokat elönti a bánat. Jézus ezután elindul a Getsemáné kertbe imádkozni, a tanítványai pedig elalszanak. Júdás megérkezik embereivel, hogy letartóztassák Jézust, Péter pedig levágja az egyik férfi fülét. Jézus ennek ellenére meggyógyítja a férfi fülét, majd elviszik, hogy bíróság elé állítsák.
Ez a fejezet erőteljes emlékeztető arra, hogy Jézus milyen végső áldozatot hozott értünk. Megmutatja nekünk a szeretet és elkötelezettség mélységét a küldetése iránt. Jézus tudta, mi vár rá, mégis választotta azt. Készen állt szenvedni és meghalni értünk, és ez a fejezet emlékeztet bennünket a nagy szeretetére és áldozatára. Ezen kívül az is emlékeztet minket arra, mennyire fontos a hit és az Istenbe vetett bizalom, még az ellenségeskedés közepette is. Jézus bízott Isten tervében, valamint elfogadta, ami rá várt. Tanulhatunk Jézus példájából, és bízhatunk Isten tervében az életünkben, bármilyen helyzet is érjen minket.