Számok 20:18
“Felele pedig Edom: Nem mehetsz át az én [földemen], hogy fegyverrel ne menjek ellened!”
Kontekstuális háttér: Számok 20
16És kiáltottunk az Úrhoz, és meghallgatta a mi szónkat, és angyalt külde és kihozott minket Égyiptomból; és ímé Kádesben vagyunk a te határodnak végvárosában.
17Hadd mehessünk át a te földeden! Nem megyünk át sem mezõn, sem szõlõn, és kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, és nem térünk sem jobbra, sem balra, míg általmegyünk a te határodon.
18Felele pedig Edom: Nem mehetsz át az én [földemen], hogy fegyverrel ne menjek ellened!
19És mondának néki Izráel fiai: A járt úton megyünk fel, és ha a te vizedet iszszuk, én és az én barmaim, megadom annak az árát. Nincs egyéb szándék[om] csak hogy gyalog mehessek át.
20Az pedig monda: Nem mégy át. És kiméne õ ellene Edom sok néppel és nagy erõvel.
A(z) Számok 20 részről: Víz a sziklából
Az izraelitákat megbüntetik, mert nem hitték el Isten szavait, emiatt Mózesnek nem engedik meg belépni a megígért földre.
Kommentár
Az 5. Mózes könyve 20. fejezetében az izraeliták a Zin pusztájában vannak, és szükségük van vízre. Isten utasítja Mózest, hogy vegye magához botját, és szóljon egy kőhöz annak érdekében, hogy víz fakadjon belőle. Azonban Mózes nem a kőhöz szól, hanem kétszer megütötte botjával. Ez felbosszantotta Istent, és közli Mózest és Áront, hogy engedetlenségük miatt nem lesz engedélyezve nekik a Behabzárt Föld belépése.
Ez a fejezet emlékeztet minket arra, hogy Isten szent és igaz, és azt várja el tőlünk, hogy engedelmeskedjünk Neki. Vigyáznunk kell az Ő utasításainak követésére, és ne vegyük a dolgokat saját kezünkbe. Emlékeznünk kell arra is, hogy az engedetlenségnek következményei vannak, és hogy Isten nem nézi el bűneinket. Ez a fejezet emlékeztetőül is szolgál arra, hogy Isten irgalmas és megbocsátó, és hogy megbocsát nekünk, ha megbánunk és elfordulunk bűneinktől.