Olvassa el a teljes fejezetet
Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.
A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.
[Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]
