Olvassa el a teljes fejezetet
Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.
Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé.
