1Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az õ kegyelme.
2Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?
3Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.
4Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,
5Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.
7Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.
10És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.
11Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.
12És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.
13Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!
14Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.
20Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,
22Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.]
24És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.
25És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;
27S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.
28Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.
31És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.
35Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.
37És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.
39És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.
41És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.
42És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.
44De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.
46És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.
47Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
