A 107. zsoltár dicsőíti Isten hűségét és erejét arra, hogy megváltja és megmenti népét a szorongásos időkben. A zsoltáros arra buzdítja az üdvözülteket, hogy hálát adjanak az Úrnak állandó szeretetéért, és osszák meg megszabadulásuk történeteit. A zsoltáros négy csoportot emel ki, akik megtapasztalták Isten megmentését: azokat, akik eltévedtek, éhesek és szomjasak voltak a sivatagban, a sötétségben és láncokban raboskodó foglyokat, azokat, akik hűtlenségük miatt szenvedtek, valamint azokat, akik viharos tengeren voltak rekedve.
1Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
2[Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;
3És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.
4Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.
7És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
9Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!
10A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.
14Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
16Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.
18Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.
20Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.
21Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
22És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!
23A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,
Zsoltárok 107:24 - Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.
24Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.
25Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.
29Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.
31Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!
32És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!
33Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.
37És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.
40Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.
41De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.
43A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
