Zsoltárok 143:9
“Szabadíts meg engem ellenségeimtõl, Uram; hozzád menekülök!”
Kontekstuális háttér: Zsoltárok 143
7Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat elõlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
8Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
9Szabadíts meg engem ellenségeimtõl, Uram; hozzád menekülök!
10Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
11Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
A(z) Zsoltárok 143 részről: Remény megtalálása a bajok közepette
A 143. zsoltár King Dávid mélyen megható imája, aki nagy nyomorúságot és üldöztetést él át. Segítségért és iránymutatásért kiált Istenhez, elismerve saját gyengeségét és Istenre való függését. Dávid beszél Isten hűségéről és múltbeli üdvözítő cselekedeteiről is, kifejezve hitét Isten jóindulatában és állandó szeretetében.
Kommentár
Ennek a zsoltárnak az emberi nehézségekkel és szenvedésekkel kapcsolatos tapasztalatainkról szól, emlékeztetve minket arra, hogy nem vagyunk egyedül a küzdelmeinkben. Dávid őszinte és sebezhető imája megmutatja nekünk, hogy helyes az érzéseinket, mint a félelem, kétség és kétségbeesés érzéseit, Isten elé vinni. Még Dávid megszorításai közepette sem téveszti szem elől Isten jellemét és hűségét. Ez egy erőteljes emlékeztető számunkra is, hogy bármi is ér minket, reményt és erőt találhatunk Isten változhatatlan természetében. Amikor olvassuk a Zsoltárokat 143., bátorítva érezhetjük magunkat, hogy vigyük saját terheinket Isten elé, és bízzunk az ő hűtlenség nélküli szeretetében.