Zsoltárok 16:5
“Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.”
Kontekstuális háttér: Zsoltárok 16
3A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.
4Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
5Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
A(z) Zsoltárok 16 részről: Csak benned bízom
A 16. zsoltárban Dávid mély bizalmát fejezi ki Isten iránt, mint menedékét és minden áldásának forrását. A veszélyek és kísértések közepette Dávid kijelenti, hogy nem fog megrendülni, mert mindig az Úr elé állította önmagát. Felismeri, hogy Isten az egyedüli, aki valóban képes kielégíteni, és biztosítja önmagát, hogy Isten soha nem hagyja el.
Kommentár
A 16. zsoltár emlékeztet minket arra, hogy Istenbe vetett bizalmunknak nem szabad ingadoznia annak a kihívásnak ellenére, amellyel szembe kell néznünk. Dávid bizalma Istenben szoros kapcsolatából fakad, mivel Istent állandó társának és iránymutatójának tekinti. Dávid kijelentése, miszerint nem fog megmozdulni, azonos az énekes-próféta, Ézsaiás szavaival, aki arra buzdította a hívőket, hogy mindörökké bízzanak az Úrban, mert Ő örök szikla. Ma is megnyugvást lelhetünk ezekben az ígéretekben, tudva, hogy Isten mindig velünk van, sosem hagy el minket.