Zsoltárok 17:2
“A te orczádtól jõjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.”
Kontekstuális háttér: Zsoltárok 17
1Dávid imádsága.
2A te orczádtól jõjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
3Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.
4Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire.
A(z) Zsoltárok 17 részről: Imádság a győzelemért az ellenségek felett
A 17. zsoltár Dávid imája, amelyben Istenhez fordul, hogy hallgassa meg és válaszoljon az ő kiáltására védelméért az ellenségei ellen, akik igazságtalanul üldözik. Dávid kifejezi hitét Isten igazságában és igazságosságában, valamint bizalmát abban, hogy igaznak bizonyul az ellenfelei előtt. Útmutatást kér Istenől, hogy kerülje a bűnösök útjait, és menedéket keres Isten szárnyai árnyékában.
Kommentár
Az zsoltár éles képet fest Dávid hitéről Istenben a fájdalom és szenvedés idején. Tudta, hogy ellenségei ármánykodnak ellene, de menedéket talált Isten jelenlétében. Ez az imádság tanít minket, hogy keresnünk kell menedéket Istenben, amikor e világ bajai túlterhelnek bennünket. Ez emlékeztet bennünket arra, hogy Isten meghallgatja kiáltásainkat, és mindig hajlandó megváltani azokat, akik benne bíznak. Ez a zsoltár emellett Jézus Krisztusra is utal, aki az ultimátum menedékünk és megmentőnk az ellenségeinktől. Megpihenhetünk szeretetében és védelmében, tudva, hogy Ő már legyőzte a világot.