Zsoltárok 49:14
“Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.”
Kontekstuális háttér: Zsoltárok 49
12Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.
13Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
14Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.
15Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.
16Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.
A(z) Zsoltárok 49 részről: A gazdagságba vetett bizalom ostobasága
A 49. zsoltár egy lírai emlékeztető arra, hogy a gazdagság és vagyon nem menthet meg bennünket a haláltól. A zsoltáros arra ösztönzi mindenkit, a szegénytől a gazdagig, hogy figyeljenek és értsék meg az élet múlékony természetét. Arra buzdítják a hallgatókat, hogy bízzanak Istenben inkább, mint a anyagi javakban, mivel a gazdagság sosem hozhat igazi örök biztonságot.
Kommentár
A zsoltáros egy figyelemfelhívó üzenettel kezdi: "Hallgassátok ezt, minden nép; figyeljetek, ti, föld lakói" (1. vers). Ezt követően elmagyarázzák, hogy a gazdagok és a szegények egyaránt szembe fognak nézni a halállal (6-10. versek). A zsoltáros emlékeztet minket arra, hogy nincs olyan vagyon vagy státusz, ami megakadályozhatná a halált, és arra ösztönöz bennünket, hogy ne féljünk azoktól, akiknek látszólag több vagyona van (16-17. versek).A zsoltáros remény szavait kínál e figyelmeztető üzenet közepette. Magabiztosan állítják, hogy Isten megvált minket a sír hatalmától (15. vers), és hogy igazságosságunk ragyogni fog, mint a nap (19. vers). Ráadásul arra buzdítanak bennünket, hogy azokra összpontosítsunk, ami a legfontosabb: Istenben való bizalomra és olyan életre, ami örömet szerez neki.A Zsoltár 49 szomorú emlékeztetőként szolgál arra, hogy nincs olyan vagyon, hatalom vagy státusz, ami örök biztonságot nyújthatna. Az egyetlen reményünk az Istenben van, aki egyedül tud megtáncolni minket a sírból, és igazi életet ajándékoz nekünk. Bízzunk tehát Istenben inkább, mint a javainkban, mert ő tartja a jövőnket a kezében.