Zsoltárok 59:4
“Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!”
Kontekstuális háttér: Zsoltárok 59
2Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
3Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
4Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
5Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel elõmbe és lásd meg [ezeket!]
6Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
A(z) Zsoltárok 59 részről: Szabadíts meg az ellenségeimtől
A Zsoltárok 59. fejezetében Dávid Istenhez folyamodik, hogy megszabadítsa ellenségeitől. Leírja azok gonoszságát és kegyetlenségét, akik ártani akarnak neki, de bízik Isten védelmében és Őt kéri, hogy lépjen közbe helyette.
Kommentár
Ez a zsoltár az Isten hűségébe vetett bizalom erőteljes kifejezése még veszély és üldöztetés közepette is. Ez emlékeztet minket arra, hogy oltalmat kereshetünk Istenben, amikor túlnyomó helyzetekkel szembesülünk. Dávid nyelve ebben a zsoltárban intenzív és élénk, tükrözve helyzetének súlyosságát. Ellenségeit kutyákhoz, oroszlánokhoz és kardokhoz hasonlítja, hangsúlyozva vad és könyörtelen támadásaikat. Annak ellenére, hogy veszély fenyegeti, Dávid megerősíti hiszékenységét Isten erejében, aki meg fogja őt védeni. Magabiztosan kijelenti, hogy Isten az ő várakozása és pajzsa, és Őt hívja segítségül. Amint mi is szembesülünk a saját próbatételeinkkel és nehézségeinkkel, erőt és bátorítást meríthetünk Dávid példájából. Hasonlóan hozzá, bízhatunk Isten védelmében és megszabadulásában, bizakodva benne, hogy segítségünkre lesz bajaink idején.