A zsoltárok 62. fejezetében a szerző kijelenti a bizalmát Istenben, aki sziklája és üdvössége. Hangsúlyozza Isten védelmének bizonyosságát és az értelmetlen világi hatalomra vagy gazdagságra való támaszkodását. A zsoltáros bátorít mindenkit, hogy bízzanak Istenben és öntsék ki szívüket imádságban.
2Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tõle van az én szabadulásom.
3Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.
4Meddig támadtok még egy ember ellen; [meddig] törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dûlõ kerítés ellen?
5Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék õt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.
Zsoltárok 62:6 - Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.
6Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.
7Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg.
8Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van.
9Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elõtte szíveteket; Istn a mi menedékünk. Szela.
10Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a fõembernek fiai; ha mérõserpenyõbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.
11Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nõ, ne bizakodjatok;
12Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. [ (Psalms 62:13) Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az õ cselekedete szerint! ]
