A 63. zsoltár a zsoltáros mély vágyakozását és szomjúságát mutatja Istennel kapcsolatban. Valószínűleg Dávid alkotta, amikor nagy szorongások között volt, esetleg amikor a Júda pusztaságában menekülve Absalom lázadása elől menekült. Bár a körülmények nehézek voltak, Dávid figyelme Istennel való kapcsolatára irányult. Beszél az Isten jelenlétére való vágyódásáról és elégedettségéről Isten hűséges szeretetében.
Zsoltárok 63:1 - Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
1Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
2Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
3Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.
4Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
5Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
6Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
8Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
9Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
10Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
11Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [ (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ]
