Zsoltárok 89:36
“Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?”
Kontekstuális háttér: Zsoltárok 89
34De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.
35Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
36Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
37Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.
38Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.
A(z) Zsoltárok 89 részről: Egy gyászének Isten be nem teljesült ígéreteiért
A Zsoltárok 89. zsoltár az isten által nem teljesített ígéretek miatti jajveszékelésről szól a zsoltárírónak a Dávid-család kapcsán. A zsoltáríró küzd azon tény láttán, hogy Isten az örök szövetség ígéretét tette Dáviddal, miközben jelenlegi állapotuk a száműzetés és hazájuk elvesztése.
Kommentár
Ez a zsoltár a zsoltáros hitének és küzdelmeinek erőteljes és érzelmes kifejezése az élet kihívásaival szemben. A zsoltáros panaszai mindazokkal rezonálhatnak, akik küzdöttek az látszólag be nem teljesült Isten ígéreteivel. A zsoltáros érzelmi őszintesége és hajlandósága kétségeit és zavarodottságát kifejezni arra ösztönzi az olvasót, hogy felülvizsgálja saját hitutját. A zsoltár végül arra kér, hogy Isten emlékezzen a szövetségére Dáviddal, és helyreállítsa népét. Ez emlékeztet arra, hogy még a kétségbeesés és bizonytalanság közepette is ragaszkodhatunk Isten ígéreteinek reményéhez, és bízhatunk abban, hogy azokat a maga idejében beteljesíti.