Római levél 10:16
“De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek?”
Kontekstuális háttér: Római levél 10
14Mimódon hívják azért segítségül [azt,] a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig [abban], a ki felõl nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?
15Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetõknek lábai, a kik jókat hirdetnek!
16De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek?
17Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.
18De mondom: Avagy nem hallották-é? Sõt inkább az egész földre elhatott az õ hangjok, és a lakóföld véghatáráig az õ beszédök.
A(z) Római levél 10 részről: Igazságosság hit által
Pál arra tanít, hogy Jézusba vetett hit szükséges a megváltáshoz, és hogy az emberek vallhatják Jézust Uralkodójuknak a szájukkal.
Kommentár
Rómaiakhoz írt levél 10. fejezete az emberiség üdvözítésének fontosságáról szóló fejezet. Pál azonban megosztja mély vágyát a zsidó testvérei üdvözülése iránt, akikről úgy gondolja, hogy még nem fogadták el Jézus Krisztus evangéliumát. Bánkódik, hogy buzgalmuk van Isten iránt, de nem az ismeret szerint. Kifejti, hogy a hit az egyetlen út az üdvözüléshez, ami nem szerezhető meg munkával. Rámutat, hogy az evangéliumot minden néphez el kell hirdetni az üdvözülés érdekében. Azt is elmagyarázza, hogy a hit az Isten igéjének meghallása által jön, és ezen keresztül igazságosságot nyerünk. Rámutat, hogy nem szükséges a törvény az üdvözüléshez, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit hozza az üdvösséget. Az Isten igazsága a hit által nyilvánul meg Jézus Krisztusban és ez által vagyunk üdvözítve. Végül Pál hangsúlyozza a hit fontosságát az emberiség üdvözítésében. Magyarázza, hogy a hit az egyetlen módja az üdvözülésnek, és a hit által igazoltatunk meg és kapjuk Istentől az igazságot. Azt is kifejti, hogy az evangéliumot minden néphez el kell hirdetni az üdvözülés érdekében. Ez a fejezet erőteljes emlékeztető a hit fontosságáról az emberiség üdvözítésében.