Ezékiel 17:19
“Azért így szól az Úr Isten: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és frigyemet, melyet megszegett, fejéhez verem.”
Kontekstuális háttér: Ezékiel 17
17És a Faraó nagy haddal és nagy sokasággal vele semmit nem tesz a háborúban, mikor sánczot töltenek és tornyot építenek sok lélek kiirtására.
18S ha megvetette az esküt, hogy megszegje a frigyet, pedig ímé, kezet adott rá, s mégis megcselekedte mindezeket; nem fog megszabadulni!
19Azért így szól az Úr Isten: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és frigyemet, melyet megszegett, fejéhez verem.
20És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem õt Babilonba s ott törvénykezem vele gonoszságáért, melylyel ellenem járt.
21És minden menekültje minden seregébõl fegyver miatt hull el, és a megmaradottak szélnek szélednek mindenfelé, és megtudjátok, hogy én, az Úr beszéltem.
A(z) Ezékiel 17 részről: A két sas és a szőlő példabeszéd.
Az Ezechiél 17. fejezetben Isten két sas és egy szőlő áthidalását használja arra, hogy ítélkezzen és elítélje Júda vezetőit a hűtlenségük és engedetlenségük miatt. Az első sas Babilon Nebukadnezzárát szimbolizálja, aki egy kis ágat vesz Júdából, majd saját kertjében ülteti azt. A második sas Egyiptumot szimbolizálja, aki megpróbálja életre kelteni a szőlőt, védelmet kínálva, de sikertelenül. Végül Isten ígéretet tesz arra, hogy saját kezébe veszi az ügyeket, és helyreállítja Júda királyságát.
Kommentár
Default commentary text