Ezékiel 17:20
“És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem õt Babilonba s ott törvénykezem vele gonoszságáért, melylyel ellenem járt.”
Kontekstuális háttér: Ezékiel 17
18S ha megvetette az esküt, hogy megszegje a frigyet, pedig ímé, kezet adott rá, s mégis megcselekedte mindezeket; nem fog megszabadulni!
19Azért így szól az Úr Isten: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és frigyemet, melyet megszegett, fejéhez verem.
20És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem õt Babilonba s ott törvénykezem vele gonoszságáért, melylyel ellenem járt.
21És minden menekültje minden seregébõl fegyver miatt hull el, és a megmaradottak szélnek szélednek mindenfelé, és megtudjátok, hogy én, az Úr beszéltem.
22Így szól az Úr Isten: És veszek én ama magas czédrus tetejébõl, és elültetem; felsõ ágaiból egy gyönge [ág]at szegek le, s elplántálom én magas és fölemelt hegyen.
A(z) Ezékiel 17 részről: A két sas és a szőlő példabeszéd.
Az Ezechiél 17. fejezetben Isten két sas és egy szőlő áthidalását használja arra, hogy ítélkezzen és elítélje Júda vezetőit a hűtlenségük és engedetlenségük miatt. Az első sas Babilon Nebukadnezzárát szimbolizálja, aki egy kis ágat vesz Júdából, majd saját kertjében ülteti azt. A második sas Egyiptumot szimbolizálja, aki megpróbálja életre kelteni a szőlőt, védelmet kínálva, de sikertelenül. Végül Isten ígéretet tesz arra, hogy saját kezébe veszi az ügyeket, és helyreállítja Júda királyságát.
Kommentár
Default commentary text