Teremtés könyve 2:20
“És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illõ segítõ társat nem talált vala.”
Kontekstuális háttér: Teremtés könyve 2
18És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítõ társat, hozzá illõt.
19És formált vala az Úr Isten a földbõl mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élõ állatnak, az annak neve.
20És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illõ segítõ társat nem talált vala.
21Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivõn egyet annak oldalbordái közûl, és hússal tölté be annak helyét.
22És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberbõl, asszonynyá, és vivé az emberhez.
A(z) Teremtés könyve 2 részről: A Fény és a Sötétség Elválasztása
Isten teremti az embert és a nőt, és elhelyezi őket a gyönyörű Éden kertjében. Megmondja nekik, hogy bármelyik fából ehetnek a kertben, kivéve egy fát. Nem szabadott abból a fáról enniük.
Kommentár
Az 1. Mózes könyve 2. fejezete a Biblia 2. könyvének a második fejezete. Az Öt Könyv (Tórának) második könyve és az Ószövetség első könyve. Ebben a fejezetben Isten teremti meg a világot és annak minden lakóját.
A fejezet Isten nyugvásával kezdődik a hetedik napon, miután megteremtette a világot. Ezután az emberi lényt a föld porából alkotja és belelehel az életet. Isten ezután az Édenkertbe helyezi az embert, és utasítást ad neki, hogy gondozza a kertet, és ne egyen az Jó és Rossz Tudásának Fájáról.