Teremtés könyve 49:12
“Bortól veresek szemei, tejtõl fehérek fogai.”
Kontekstuális háttér: Teremtés könyve 49
10Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közûl; míg eljõ Siló, és a népek néki engednek.
11Szõlõtõhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltõjét a szõlõ vérében.
12Bortól veresek szemei, tejtõl fehérek fogai.
13Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötõjéig s határának széle Czídonig ér.
14Izsakhár erõs csontú szamár, a karámok közt heverész.
A(z) Teremtés könyve 49 részről: Jákob áldásai és halála
Jákob áldást mond tizenkét fiának, mindegyiküknek jóslatot adva leszármazottaikról.
Kommentár
A 49. fejezet a Teremtés könyvében Jákob prófétai áldása, amit tizenkét fiának ad. Jákob élete végéhez közeledik, és készül átadni örökségét fiai részére. Azzal kezdi, hogy Reubent, legidősebb fiát megáldja, majd sorra mindegyik fiát megáldja. Beszél az erősségeikről és gyengeségeikről, valamint leszármazottaik jövőjéről.
Jákob Júdának adott áldása különösen figyelemre méltó. Beszél Judár erejéről és bátorságáról, valamint leszármazottai fölötti uralmáról. Emellett beszél a Messiás eljöveteléről, aki Júdán törzséből származik majd. Ez a prófécia beteljesedik az Újszövetségben, amikor Jézus Dávid nemzetségéből, Júda leszármazottjaként születik.