Teremtés könyve 8:14
“A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.”
Kontekstuális háttér: Teremtés könyve 8
12És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé õ hozzá vissza.
13És lõn a hatszáz egyedik esztendõben, az elsõ hónak elsõ napján, felszáradának a vizek a földrõl, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe.
14A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.
15És szóla az Isten Noénak, mondván:
16Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.
A(z) Teremtés könyve 8 részről: Az árvíz visszahúzódik
Miután elapadtak az árvizek a negyven nap esőzés után, az özönvíz legénysége megnyugvást talált a hegyen. Isten megígérte, hogy soha többé nem árasztja el a földet, és a szivárványt adta jeléül az ígéretének.
Kommentár
A 8. fejezet a teremtés könyvében Isten hűségéről és irgalmáról beszél. A nagy árvíz után Isten megemlékezik Noé-ról és családjáról, és szelet küld a víz szárítására. Ezután parancsolja meg a madaraknak, hogy hagyják el a bárkát, és a vizeket visszahúzódni. Miután a vizek visszahúzódnak, Isten megköt egy szövetséget Noé-val és leszármazottaival, megígérve, hogy soha többé nem pusztítja el a földet árvízzel. Ez egy erőteljes emlékeztető Isten hűségéről és irgalmáról. Megemlékezik népéről, és megtartja ígéreteit.
Isten szintén megmutatja irgalmát ebben a fejezetben, amikor Noé és családja számára áldozatot biztosít. Parancsolja nekik, hogy égő áldozatot mutassanak be neki, és válaszul Isten megígéri, hogy soha többé nem árvaítja meg a földet az ember bűne miatt. Ez egy gyönyörű emlékeztető Isten irgalmáról és kegyelméről.