Teremtés könyve 8:8
“Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színérõl.”
Kontekstuális háttér: Teremtés könyve 8
6És lõn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala.
7És kibocsátá a hollót, és az elrepûlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földrõl felszáradának.
8Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színérõl.
9De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére õ hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; õ pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába.
10És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.
A(z) Teremtés könyve 8 részről: Az árvíz visszahúzódik
Miután elapadtak az árvizek a negyven nap esőzés után, az özönvíz legénysége megnyugvást talált a hegyen. Isten megígérte, hogy soha többé nem árasztja el a földet, és a szivárványt adta jeléül az ígéretének.
Kommentár
A 8. fejezet a teremtés könyvében Isten hűségéről és irgalmáról beszél. A nagy árvíz után Isten megemlékezik Noé-ról és családjáról, és szelet küld a víz szárítására. Ezután parancsolja meg a madaraknak, hogy hagyják el a bárkát, és a vizeket visszahúzódni. Miután a vizek visszahúzódnak, Isten megköt egy szövetséget Noé-val és leszármazottaival, megígérve, hogy soha többé nem pusztítja el a földet árvízzel. Ez egy erőteljes emlékeztető Isten hűségéről és irgalmáról. Megemlékezik népéről, és megtartja ígéreteit.
Isten szintén megmutatja irgalmát ebben a fejezetben, amikor Noé és családja számára áldozatot biztosít. Parancsolja nekik, hogy égő áldozatot mutassanak be neki, és válaszul Isten megígéri, hogy soha többé nem árvaítja meg a földet az ember bűne miatt. Ez egy gyönyörű emlékeztető Isten irgalmáról és kegyelméről.