Zsidó levél 11:15
“És hogyha eszökbe jutott volna az, a melybõl kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.”
Kontekstuális háttér: Zsidó levél 11
13Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem [csak] távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15És hogyha eszökbe jutott volna az, a melybõl kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli õket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
17Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, õ, ki az ígéreteket nyerte,
A(z) Zsidó levél 11 részről: Hit példái
Ez a fejezet az Ószövetségi emberek példáin keresztül mutatja be, hogyan éltek hit által, és arra ösztönzi az olvasókat, hogy kövessék példájukat, és kitartóan higgyenek.
Kommentár
A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete a hit erejéről beszél. Azzal kezdődik, hogy megfogalmazza a hitet "az áhított dolgoknak való bizonyosságának, a láthatatlan dolgoknak való meggyőződésnek" véve. Ezt a meghatározást aztán hosszú sorolat követi olyan példákkal, akik hittek Istenben, és érte meg voltak jutalmazva. Ezek közé tartoznak Ábel, Énok, Nóé, Ábrahám, Sára, Izsák, Jákob, József, Mózes és Ráhab. Mindegyikük hitet tanúsított Istenben, és valamilyen módon meg is jutalmazták érte.
A fejezet továbbá elmagyarázza, hogy a hit kulcsfontosságú az Istennek való tetszéshez. Kimondja, hogy "hit nélkül lehetetlen az Istennek tetsző lenni, mert aki Istenhez közeledik, azt hinnie kell, hogy Ő létezik, és jutalmazza azokat, akik keresik Őt." Ez fontos emlékeztető arra, hogy a hit elengedhetetlen az Istenhez fűződő kapcsolatunkban.