Példabeszédek 14:32
“Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.”
Kontekstuális háttér: Példabeszédek 14
30A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.
32Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti.
34Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.
A(z) Példabeszédek 14 részről: Bölcsesség és balgaság
A Példabeszédek 14. fejezete felfedezi annak következményeit, ha valaki a bölcsesség útját választja a bolondság útja helyett, hangsúlyozva a döntések hatását.
Kommentár
A Példabeszédek 14 arra ösztönöz bennünket, hogy elgondolkodjunk választásainkon és azok hatásain az életünkben. Emlékeztet minket arra, hogy a bölcsesség nemcsak az intelligenciáról szól, hanem a jellemről és a megkülönböztetésről. Figyelmeztet minket a gyors és könnyű nyereség csábításaira, és tanácsolja, hogy törekedjünk az integritásra és a kiválóságra. A fejezet arra is ösztönöz minket, hogy jó társaságot keressünk, és hagyjuk el a rossz befolyásokat. Végül arra kihív bennünket, hogy öleljük magunkhoz a bölcsesség útját, és utasítsuk el a bolondság útját, hogy olyan életet éljünk, amely beteljesítő, értelmes és örömet szerez Istennek.