Zsoltárok 107:5
“Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.”
Kontekstuális háttér: Zsoltárok 107
3És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.
4Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.
7És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
A(z) Zsoltárok 107 részről: Isten hűsége
A 107. zsoltár dicsőíti Isten hűségét és erejét arra, hogy megváltja és megmenti népét a szorongásos időkben. A zsoltáros arra buzdítja az üdvözülteket, hogy hálát adjanak az Úrnak állandó szeretetéért, és osszák meg megszabadulásuk történeteit. A zsoltáros négy csoportot emel ki, akik megtapasztalták Isten megmentését: azokat, akik eltévedtek, éhesek és szomjasak voltak a sivatagban, a sötétségben és láncokban raboskodó foglyokat, azokat, akik hűtlenségük miatt szenvedtek, valamint azokat, akik viharos tengeren voltak rekedve.
Kommentár
A 107. zsoltár dicséret- és hálaének Istennek hűségéért és irgalmasságáért. A zsoltáros emlékeztet minket arra, hogy Isten szeretete mindörökké tart, és mindig készen áll megmenteni népét bajából. Ebben a zsoltárban látjuk, ahogy Isten megváltott népe hálát ad csodálatos megszabadulásukért különböző szituációkból.
Ahogy olvassuk a zsoltárt, erőt és reményt meríthetünk belőle. Néha elveszve és dezorientálva érezzük magunkat, vagy bűneink sötétségében vagyunk bezárva. Tapasztalhatjuk ostobaságunk és lázadásunk következményeit, vagy az élet viharába kerülhetünk. Azonban ez a zsoltár emlékeztet minket arra, hogy Isten mindig készen áll meghallgatni kiáltásainkat, és megszabadítani bennünket a fogságból.