Olvassa el a teljes fejezetet
És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.
Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;
Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
