Zsoltárok 57:7
“Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.”
Kontekstuális háttér: Zsoltárok 57
5Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
6Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!
7Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.
8Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
9Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
A(z) Zsoltárok 57 részről: Egy kiáltás iránta kegyelem idején baj.
A Zsoltárok 57. fejezetében Dávid Isten irgalmáért és védelméért könyörög nagy szüksége idején. Hittel vallja Isten hűségét, és dicséri Őt állandó szeretetéért és hűségéért. Dávid a zsoltár végén azt nyilvánítja ki, hogy szándékozik dicsérni és hálát adni Istennek a nemzetek között.
Kommentár
Ez a zsoltár egy gyönyörű és erőteljes kifejezése a bizalomnak Istenben a bajok idején. Dávid bizalma Isten hűségében és szeretetében nyilvánvaló az egész zsoltár során, még akkor is, amikor az ellenségeivel és veszéllyel szembenéz. Az Isten nagyságának kijelentése és szándéka, hogy minden helyzetben dicsérje Őt, erőteljes emlékeztetője annak, milyen fontos az Isten jóvoltának és fölényének bizalmában lenni, függetlenül attól, hogy mivel szembesülünk. Ez a zsoltár egy megindító emlékeztető Isten szeretetéről és hűségéről népe iránt, és az ígéretéről, hogy mindig velünk lesz, még a nehéz körülmények közepette is.