Zsoltárok 57:9
“Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!”
Kontekstuális háttér: Zsoltárok 57
7Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.
8Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
9Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
10Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
11Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged. [ (Psalms 57:12) Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged! ]
A(z) Zsoltárok 57 részről: Egy kiáltás iránta kegyelem idején baj.
A Zsoltárok 57. fejezetében Dávid Isten irgalmáért és védelméért könyörög nagy szüksége idején. Hittel vallja Isten hűségét, és dicséri Őt állandó szeretetéért és hűségéért. Dávid a zsoltár végén azt nyilvánítja ki, hogy szándékozik dicsérni és hálát adni Istennek a nemzetek között.
Kommentár
Ez a zsoltár egy gyönyörű és erőteljes kifejezése a bizalomnak Istenben a bajok idején. Dávid bizalma Isten hűségében és szeretetében nyilvánvaló az egész zsoltár során, még akkor is, amikor az ellenségeivel és veszéllyel szembenéz. Az Isten nagyságának kijelentése és szándéka, hogy minden helyzetben dicsérje Őt, erőteljes emlékeztetője annak, milyen fontos az Isten jóvoltának és fölényének bizalmában lenni, függetlenül attól, hogy mivel szembesülünk. Ez a zsoltár egy megindító emlékeztető Isten szeretetéről és hűségéről népe iránt, és az ígéretéről, hogy mindig velünk lesz, még a nehéz körülmények közepette is.