Zsoltárok 73:27
“Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.”
Kontekstuális háttér: Zsoltárok 73
25Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.
28De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
A(z) Zsoltárok 73 részről: Küzdelem a féltékenységgel és kétségekkel
A Zsoltárok 73. fejezete gyönyörű, mégis nyers kifejezése annak, hogyan lehet megőrizni a hitet Istenben a féltékenység és kételyek kísértései közepette. Az író, Asáf bevallja, hogy féltékeny az álnokok látszólagos sikere és következménytelensége miatt, miközben ő maga szenvedett azért, mert hű maradt Istenhez. Végül azonban felismeri, hogy Isten az igazi kincse, és hogy Őt követve örök elégedettség vár rá.
Kommentár
Ez a zsoltár egy erőteljes emlékeztető arra, hogy a hit nem mindig könnyű, és még a legerősebb hívők is néha csüggedtek és irigyek lehetnek. Asaph őszinte vallomása a küzdelmeiről felüdítő és megnyugtató, mert megmutatja, hogy nem vagyunk egyedül a kétségeink és kísértéseinkben. Még fontosabb, hogy megmutatja, Isten kegyelmes és hűséges, és soha el nem hagy vagy cserben nem hagy minket. Amikor ezt a zsoltárt olvassuk, vegyük szívünkre, hogy emlékeztessen minket arra, hogy végső jutalmunk nem az földi sikerben van, hanem Isten jelenlétében való örök örömében.