2 Krónikák 36:12
“És gonoszul cselekedék az Úr elõtt, az õ Istene elõtt, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta elõtt, a ki az Úr képében [szól vala] néki.”
Kontekstuális háttér: 2 Krónikák 36
10Az esztendõ fordultával pedig elkülde Nabukodonozor király, és elviteté õt Babilóniába, az Úr házának drága edényeivel együtt, és királylyá tevé az õ testvérét Sédékiást Júda és Jeruzsálem felett.
11Huszonegy esztendõs korában kezdett uralkodni Sédékiás, és uralkodék tizenegy esztendeig Jeruzsálemben.
12És gonoszul cselekedék az Úr elõtt, az õ Istene elõtt, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta elõtt, a ki az Úr képében [szól vala] néki.
13Sõt még Nabukodonozor király ellen is pártot ütött, a ki õt az Isten [nevére] megesküdtette vala, s makacscsá és önfejûvé lett, a helyett, hogy megtért volna az Úrhoz, Izráel Istenéhez.
14Sõt még a papok fejedelmei és a nép is, mindnyájan szaporították a bûnt a pogányok minden undokságai szerint, és megfertõztették az Úr házát, a melyet megszentelt vala Jeruzsálemben.
A(z) 2 Krónikák 36 részről: Júda utolsó évei és száműzetés
A fejezet a Judah tragikus hanyatlását meséli el, melyet bálványimádás, engedetlenség és a babiloni megszállás jellemzett, ami a nép száműzetéséhez vezetett.
Kommentár
Az 2 Krónikák 36 fejezet egy olyan fejezet, amely leírja Júda királyainak történetét Jósiás királytól egészen a babiloni fogságig. Az elbeszélés Jósiás király uralkodásával kezdődik, aki igazságos király volt, és az Úr tiszteletének visszaállítására törekedett Júdában. Őt fiatalabb fia, Jehoahaz követte, akit Neco fáraó leváltott, majd testvére, Jehoiakim váltotta fel. Jehoiakim gonosz király volt, aki nem hallgatott a próféták figyelmeztetéseire, és folytatta Júda elvezetését az istentelen és Isten elleni lázadásba.
A fejezet ezután Jehoiachin uralkodásáról számol be, aki csak tizennyolc éves volt, amikor király lett. Ő is gonosz volt, és nem hallgatott a próféták figyelmeztetéseire. Ennek eredményeként Isten megengedte a babiloniaknak, hogy elfoglalják Júdát, és Jehoiachint fogságba hurcolják. A fejezet végén Zedekiá uralkodását említi, akit a babiloniak neveztek ki királlyá. Ő is gonosz volt, és nem hallgatott a próféták figyelmeztetéseire, ezért Isten megengedte a babiloniaknak, hogy elfoglalják Júdát, és Zedekiát fogságba hurcolják.