2 Krónikák 36:14
“Sõt még a papok fejedelmei és a nép is, mindnyájan szaporították a bûnt a pogányok minden undokságai szerint, és megfertõztették az Úr házát, a melyet megszentelt vala Jeruzsálemben.”
Kontekstuális háttér: 2 Krónikák 36
12És gonoszul cselekedék az Úr elõtt, az õ Istene elõtt, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta elõtt, a ki az Úr képében [szól vala] néki.
13Sõt még Nabukodonozor király ellen is pártot ütött, a ki õt az Isten [nevére] megesküdtette vala, s makacscsá és önfejûvé lett, a helyett, hogy megtért volna az Úrhoz, Izráel Istenéhez.
14Sõt még a papok fejedelmei és a nép is, mindnyájan szaporították a bûnt a pogányok minden undokságai szerint, és megfertõztették az Úr házát, a melyet megszentelt vala Jeruzsálemben.
15És az Úr, az õ atyáiknak Istene elküldé hozzájok követeit jó idején, mert kedvez vala az õ népének és az õ lakhelyének.
16De õk az Isten követeit kigúnyolták, az õ beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt ûztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az õ népe ellen, s többé nem vala segítség.
A(z) 2 Krónikák 36 részről: Júda utolsó évei és száműzetés
A fejezet a Judah tragikus hanyatlását meséli el, melyet bálványimádás, engedetlenség és a babiloni megszállás jellemzett, ami a nép száműzetéséhez vezetett.
Kommentár
Az 2 Krónikák 36 fejezet egy olyan fejezet, amely leírja Júda királyainak történetét Jósiás királytól egészen a babiloni fogságig. Az elbeszélés Jósiás király uralkodásával kezdődik, aki igazságos király volt, és az Úr tiszteletének visszaállítására törekedett Júdában. Őt fiatalabb fia, Jehoahaz követte, akit Neco fáraó leváltott, majd testvére, Jehoiakim váltotta fel. Jehoiakim gonosz király volt, aki nem hallgatott a próféták figyelmeztetéseire, és folytatta Júda elvezetését az istentelen és Isten elleni lázadásba.
A fejezet ezután Jehoiachin uralkodásáról számol be, aki csak tizennyolc éves volt, amikor király lett. Ő is gonosz volt, és nem hallgatott a próféták figyelmeztetéseire. Ennek eredményeként Isten megengedte a babiloniaknak, hogy elfoglalják Júdát, és Jehoiachint fogságba hurcolják. A fejezet végén Zedekiá uralkodását említi, akit a babiloniak neveztek ki királlyá. Ő is gonosz volt, és nem hallgatott a próféták figyelmeztetéseire, ezért Isten megengedte a babiloniaknak, hogy elfoglalják Júdát, és Zedekiát fogságba hurcolják.