Teremtés könyve 29:7
“És monda [Jákób:] Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.”
Kontekstuális háttér: Teremtés könyve 29
5És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük.
6Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az õ leánya Rákhel ímhol jõ a juhokkal.
7És monda [Jákób:] Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.
8Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verõdik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.
9Még beszélget vala velõk, mikor megérkezék Rákhel az õ atyja juhaival, melyeket legeltet vala.
A(z) Teremtés könyve 29 részről: Jákob megismeri Rahelt
Jákob hét évig dolgozik, hogy feleségül vehesse Léát, de apósa, Labán becsapja, és még Ráhelt is feleségül veszi. Újabb hét évig dolgozik, hogy Ráhelt is feleségül vehesse.
Kommentár
Az 1. Mózes 29. fejezete Jakab útjáról Haránba, hogy feleséget találjon, szól. Hosszú út után kúthoz ér, ahol találkozik Rákkel, Labán, anyja egyik testvérének lányával. Jakab beleszeret Rákkelbe, és beleegyezik, hogy hét évig dolgozik Labánnak feleségül vehesse őt.
Ez a fejezet emlékeztet a család fontosságára és a szerelem erejére. Jakab útja Haránba bizonyítéka családjához való hűségének és hajlandóságának, hogy nagy erőfeszítéseket tegyen feleségének megtalálásáért. Rákkeli iránti szerelme azon nyilvánvaló, hogy hajlandó hét évig dolgozni, hogy feleségül vehesse.