Teremtés könyve 29:9
“Még beszélget vala velõk, mikor megérkezék Rákhel az õ atyja juhaival, melyeket legeltet vala.”
Kontekstuális háttér: Teremtés könyve 29
7És monda [Jákób:] Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.
8Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verõdik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.
9Még beszélget vala velõk, mikor megérkezék Rákhel az õ atyja juhaival, melyeket legeltet vala.
10S lõn, a mint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az õ anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait.
11És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra.
A(z) Teremtés könyve 29 részről: Jákob megismeri Rahelt
Jákob hét évig dolgozik, hogy feleségül vehesse Léát, de apósa, Labán becsapja, és még Ráhelt is feleségül veszi. Újabb hét évig dolgozik, hogy Ráhelt is feleségül vehesse.
Kommentár
Az 1. Mózes 29. fejezete Jakab útjáról Haránba, hogy feleséget találjon, szól. Hosszú út után kúthoz ér, ahol találkozik Rákkel, Labán, anyja egyik testvérének lányával. Jakab beleszeret Rákkelbe, és beleegyezik, hogy hét évig dolgozik Labánnak feleségül vehesse őt.
Ez a fejezet emlékeztet a család fontosságára és a szerelem erejére. Jakab útja Haránba bizonyítéka családjához való hűségének és hajlandóságának, hogy nagy erőfeszítéseket tegyen feleségének megtalálásáért. Rákkeli iránti szerelme azon nyilvánvaló, hogy hajlandó hét évig dolgozni, hogy feleségül vehesse.