Teremtés könyve 11:5
“Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.”
Kontekstuális háttér: Teremtés könyve 11
3És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lõn nékik a tégla kõ gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
4És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
5Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.
6És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.
7Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
A(z) Teremtés könyve 11 részről: A Bábel tornya
A fejezet a Bábel tornyának történetét meséli el, ahol az emberek úgy döntöttek, hogy egy nagy tornyot építenek az ég elérésére. Isten zavarba hozta a nyelvüket, és szétszórta őket a földön.
Kommentár
A Mózes könyvének 11. fejezete lenyűgöző történetet mesél el a Bábel tornyáról. Ez egy történet a gőgről és önhittségről, és arról, ahogyan Isten megalázta őket azáltal, hogy összezavarta a nyelvüket.
Az emberek összegyűltek, hogy építsenek egy tornyot, amely az égig érne. Saját nevet akartak szerezni és örökre emlékezetesek maradni. Ám Isten látta a gőgjüket és önhittségüket, és úgy döntött, hogy beavatkozik. Összezavarta a nyelvüket, így már nem tudtak megérteni egymást, és a torony sosem lett elkészítve.